Lakberendezői interjúsorozatunk aktuális részében Gergely Annával, a Berger Interior alapítójával beszélgettünk. Annát saját bevallása szerint már gyerekkorában is az épületek alaprajzai és berendezései érdekelték, ám aztán a gimnáziumi évek során másfelé sodorta az élet. A jogi egyetemen töltött évek és a paragrafusok árnyékában újra rájött, mivel is szeretne igazán foglalkozni, és ekkor történt a pályaváltás, amelynek gyümölcsét a mai napig élvezi: lakberendező lett.
Első, saját lakásának felújítása is nagy szerepet játszott abban, hogy a lakberendezéssel hivatásszerűen is foglalkozni kezdjen - erről beszélgetünk ma, és be is pillantunk az otthonába!
polcom-polcom: Az egyik fő projekt, amiről kommunikálsz, a saját lakásod felújítása, és az ehhez kapcsolódó lakberendezés. Mivel sok szakmában érvényesül a “suszter cipője” jelenség, a tied egy üdítő kivétel. Mesélj erről, mikor kezdődött a projekt, mik voltak a nehézségek és az örömök - és mennyire vagy elégedett a végeredménnyel?
Nagyon fontos számomra, hogy szép, harmonikus környezetben éljek nap mint nap. A pihenéshez, kikapcsolódáshoz szükségem van arra, hogy jól érezzem magam otthon, hogy mindennek legyen helye, így könnyen rendet és tisztaságot tudjak tartani. Korábban nagyjából öt évig éltem a belvárosban, amíg a jogi egyetemre jártam, de amint végeztem, és már nem volt fontos, hogy központi helyen lakjak, tudtam, hogy el szeretnék költözni egy nyugisabb részére a városnak.
A lakáskeresés mindig nehéz, ez nálam sem volt másképp. Az anyagi keret az ingatlanpiaci helyzethez képest szűkös volt, főképp, hogy fontos volt az elhelyezkedés és az, hogy legyen kertkapcsolat, így nagyon örültem, mikor találtam egy - bár elképesztően lelakott - de egyéb szempontokból vágyaimnak megfelelő lakást. Annak ellenére, hogy nagyon boldog voltam, tudtam, hogy óriási munkának nézünk elébe. Mivel az önkormányzati ingatlant korábban bérlő lakó egy horrorfilm díszlethez méltó állapotot hozott létre, ezért a külső falakon kívül minden falnak, ajtónak és ablaknak mennie kellett, és az aljzatbetontól építettünk újra mindent.
A hosszú kivitelezési idő oka az is volt, hogy az építőiparban jellemző munkaerőhiány miatt sokszor inkább irányítottam a szakembereket a többi projektemre dolgozni, a saját lakásomat pedig hátrasoroltam a prioritási listán. Így nekem kicsit többet kellett várnom, viszont legalább az ügyfeleimet boldoggá tettem. Végül mindenkit sikerült “befognom”, bő egy évvel beköltözés után az utolsó beépített szekrény ajtó is a helyére került. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, igazából minden olyan lett, mint amilyet terveztem, nagyon szeretek itt élni!
polcom-polcom: Hogyan jellemeznéd a saját lakásodat?
Ha egy mondatban kéne összefoglalnom, akkor: “Világos lakás letisztult alapokkal, jó helykihasználással és otthonos részletekkel”.
Amikor felszámoltuk a horrorisztikus állapotokat, a cél az volt, hogy egy két ember számára ideális kislakást alakítsak ki, megfelelő mennyiségű tárolóhellyel a ruháknak, könyveknek. Fontos volt, hogy a konyhában minden kézre essen, megérkezésnél is legyen hová pakolni, és a fürdőben is mindent könnyen el tudjak tenni. Mivel a lakás a hosszú, utcafronti ablak mentén kapja a legtöbb fényt, ezért ezt maximálisan ki akartam használni, így került be a háló és a nappali-konyha közötti részre az üveg/fa térelválasztó, amit a legkedvesebb asztalosom készített, csakúgy, mint az előszoba és a fürdőszoba beépített szekrényeinek ajtajait. A lakást körülvevő kertet az ablakok szépen összekötik a belső térrel, így az alapok anyaghasználatánál is fontos volt a természetesség.
Az esztétikát és a minőséget is figyelembe vettem: a világos tölgy svédpadló véletlen szerencse folytán landolt nálam féláron, a fürdő kékes-türkizes csempéibe (Equipe) pedig első látásra beleszerettem.
A bútorokat négy csoportba sorolnám:
az egyedileg gyártott darabok
néhány újonnan vásárolt darab
a lomtalanításokon összegyűjtögetett, felújított kincseim (ezek az abszolút kedvenceim, és a legizgalmasabb darabok!), és
a “hozott anyag”, ezek azok a nem túl különleges, de funkcióban megfelelő bútorok, amiket előbb vagy utóbb le szeretnék cserélni.
Ezeket a szempontokat figyelembe véve állt össze a lakás és a berendezés.
A fotókat Kolonics Patrícia (@kolonicspatriciaphoto) készítette.
polcom-polcom: A projekt az Apartment Therapy oldalára is felkerült. Mesélj erről is egy kicsit!
Az Apartment Therapy minden évben tart egy Small/Cool Contest nevű kislakás versenyt, ahová a világ minden tájáról neveznek. A zsűri előválogatását követően az olvasók szavazatai döntenek, hogy a különböző méretkategóriákban ki a legjobb. Az előző lakásomban lévő IKEA komód átalakításával készült mosdószekrényemmel már felkerültem korábban az Apartment Therapy-ra, így most gondoltam nevezek a versenybe a saját lakásommal. Nem vittem túlzásba a szavazás promotálását, így a versenyt más nyerte meg, de egy ekkora nemzetközi lakberendezési oldalra felkerülni így is megtiszteltetés.
polcom-polcom: A munkáidat nézegetve minden esetben az otthonosságot veszem észre, és azt, hogy sehol nem jelenik meg ilyen-olyan “elszállt” ötlet, amikor egy belsőépítész vagy lakberendező túl merészet álmodik. Vagy úgy is fogalmazhatnék, minden otthon, amit tervezel, nagyon is emberi léptékű. Úgy érzem, nálad koncepció, hogy ne lépj ki bizonyos keretekből? (és nem csak anyagi megfontolásból) Jól látom ezt? Te hogy látod? Mik a legfőbb stílusjegyeid?
Azért azt le kell szögeznem, hogy sokszor az anyagi megfontolások igenis komoly kereteket szabnak az extrémebb ötleteknek, és abból kell főznünk, ami “van”, ugyanis a legtöbb földi halandónak (beleértve engem engem is) a felújítás műszaki részének a végére elfogy a pénze, és a konyha, mint anyagilag és funkcionálisan is legfontosabb beépített “bútor” beszerelése után kiapad a forrás mind anyagilag mind energia szempontjából.
Gyakorlatilag minden megrendelőmnél tapasztalható a “felújítási fáradtság” nevű jelenség: ez akkor következik be, mikor a lakás már lakható, de még ezer apróság hiányzik (pl. hangulatvilágítás, képek, függönyök, díszpárnák). Ilyenkor nehéz lakberendezőként egy olyan szintig eljuttatni a lakást, hogy tényleg jól fotózható legyen.
Az anyagi megfontolásoktól eltekintve azonban valóban koncepció, hogy ne hoteleket tervezzek, hanem otthonokat teremtsek, ahol van hely a hétköznapi élményeknek, a személyes tárgyaknak, képeknek, és a megrendelők valóban otthon érezhessék magukat a saját lakásukban. Nem szeretem azokat a lakásokat, ahol bárki lakhatna, mert nem árul el semmit a megrendelő személyiségéről. Azokban a lakásokban, amiket kiadásra tervezek is próbálom textilek, vagy néhány történettel rendelkező bútor segítségével megteremteni az otthonosság-érzést.
Egyébként nagyon szeretek használt bútorokat, antik szőnyegeket használni, és nem csak anyagi megfontolásból. Úgy érzem, hogy ezeknek a bútoroknak, szőnyegeknek a színei, formái, anyagai egy sokkal egyedibb eredményt hoznak létre, az pedig csak bónusz, hogy a környezetünk is jól jár ezzel. Szinte minden lakásba becsempészek egy-egy ilyen darabot, régebben sok bútort én festettem vagy kárpitoztam át. Mostanában a bútorfelújítási vállalásokat próbálom a saját lakásomra korlátozni, a megrendelőknek pedig megfelelő szakembereket vagy antik/retro bútorokkal foglalkozó üzleteket ajánlani.
polcom-polcom: Milyen projekteken dolgozol mostanában és mik a terveid a jövőre nézve? Hogy látod a Berger Interior-t 10 év múlva? :)
2022 elejére befejeződik pár kisebb-nagyobb projektem (kiadó kislakás, iroda, és egy óriási lakás), ezeknek a befejezésekor még sok apróságra kell figyelnem. A kész lakásokat szeretném megosztani is, ami mindig nagy feladat: a fotózás, képek szerkesztése sok időt vesz igénybe, de ezt a szakaszt nem szeretném kihagyni, mert ilyenkor látszik igazán a munka gyümölcse. De néhány fotót elöljáróban már most meg tudok mutatni (lásd a lenti galériát).
A következő projektem egy 70 négyzetméteres lakás, amelynek a kivitelezési szakasza hamarosan kezdődik, így addig az időpontig mindent próbálunk előkészíteni. Az utóbbi év sok tanulságot tartogatott, így a színfalak mögött épp némi átstrukturálás zajlik, hogy még gördülékenyebben haladjanak a folyamatok, közben pedig én is épp átgondolom, hogyan képzelem el a jövőt.
Tetszett a beszélgetés? A blogon még több interjút olvashatsz lakberendezőkkel - az új tartalmainkkal kapcsolatban pedig a hírlevélre való feliratkozással maradhatsz naprakész.